Varga Zs. András

DR. VARGA ZS. ANDRÁS, a Kúria elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Elég fontos dolgok hangzottak itt el, ezért megkísérlek ezekre válaszolni, de ha megengedik, akkor visszafelé haladnék, tehát nem a felszólalók sorrendjében, hanem visszafelé. Ez így egyszerűbb is és talán gyorsabb is. Ha Apáti képviselő úr nem érzi úgy, hogy az első mondatommal megbántom (Dr. Apáti István, nevetve: Nem fog fájni!), a többi nem lesz bántó, de van egy hasonlóság abban, amit Apáti képviselő úr meg Harangozó Tamás képviselő úr mondtak (Dr. Apáti István: Ez tényleg bántó! - Derültség.) - megmagyarázom, képviselő úr -, hogy mind a ketten vagy csodatevő, vagy pedig valami nagyon-nagyon általános hatáskört tulajdonítanak a Kúria elnökének, ami nincs. Itt véget ér a hasonlóság; és azért, hogy nehogy képviselő úr úgy érezze, hogy megbántottam, csak el szeretném mondani a különbségeket. Az egyik különbség mindenekelőtt az, hogy Apáti képviselő úr nemcsak mond valamit, hanem meghallgatja a választ. Ezt köszönöm. (Derültség.) Harangozó képviselő úr ugyanis nem volt kíváncsi arra, hogy mit válaszolok arra, amit mondott. Ennek ellenére meg fogom válaszolni. De sorrendet ígértem, mármint fordítottat. A másik nagy különbség az, hogy Apáti képviselő úr olyan problémákat vetett fel, hogy valószínű, hogyha ezeknek a részleteire én válaszolhatnék, akkor egy többnapos ülés keretében kellene megtenni. Tudniillik ezek szakmai kérdések, jogalkotási, illetve jogalkalmazási szakmai kérdések; ezekre nyilván valamit kell válaszolni, de most akkor abban a sorrendben, ahogy ezt képviselő úr felvetette. Nyilvánvalóan tudtam, hogy ez a négyoldalú megállapodás, ennek a környezete elő fog kerülni. Az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy nem szeretném sem a képviselő urat, sem a tisztelt Országgyűlést megbántani, én erről nagyon-nagyon sokat nem mondhatok. Azt mondhatom el, ami amúgy is nyilvános, azt sem azért, merthogy tőlem kellene hallani, de ha elhangzott a kérdés, akkor az Országgyűlés előtt is hadd hangozzék el néhány adat, ami nyilvános. Ezt a megállapodást valóban az Országos Bírói Tanács fogadta el, valóban 8:7 arányban, de ami ennél sokkal lényegesebb, hogy ez a megállapodás mind a mai napig hatályban van. És történetesen ezt a megállapodást aláírtam, meg ezt az egész jogalkotási helyzethez vezető megállapodáscsomagot; azért írtam alá, mert egyetértek vele, képviselő úr, és azért értek egyet vele, mert amit ez tartalmaz, az alkotmányos, törvényes és az igazságszolgáltatás, következésképpen Magyarország érdekeit szolgálja. Tehát ennyit tudok én erről mondani. Azért kérem szépen, hogy képviselő úr olvassa el, ha gondolja, részletesen az Országos Bírói Tanács legutolsó ülésének jegyzőkönyvét, ahol ki is emeltem, megmagyaráztam hosszan; most nincs időm hosszan elmondani. Maradjunk annyiban, hogy ezt a megállapodást, illetőleg a megállapodáshoz vezető folyamatot, hogy itt az illetményemeléssel kapcsolatban az Országos Bírói Tanácsnak és nyilván az Országos Bírósági Hivatalnak az Igazságügyi Minisztérium útján a kormánnyal egyeztetést kell folytatnia, ezt az Országos Bírói Tanács kezdeményezte - ez az utóbbi hetekben nagyon feledésbe merült - és folytatta, és ennek a részleteiről az Országos Bírói Tanács tudott; a jegyzőkönyvek ezt igazolják. És tudott a Magyar Bírák Egyesülete, és tudtak az érdekképviseleti szervezetek, és ezt egészen két héttel ezelőttig senki nem kifogásolta. Hogy miért kifogásolják azóta, azt én most nem szeretném itt részletezni; akkor már valóban kilépnék nemcsak a beszámoló keretei közül, hanem kilépnék valószínűleg a saját szerepemből is. Egyetlenegy körülményre azért hadd hívjam fel az Országgyűlés figyelmét, hogy intézményesen ezt a megállapodást meg az ehhez vezető folyamatokat senki nem támadta. De amint az OBT jegyzőkönyvében leírtam, két intézmény igen: az első- és a másodfokú szolgálati bíróságok elnökei, mégpedig olyan módon támadták, hogy előzetesen felmentést adtak mindenért, ami ezzel kapcsolatban történik. Ugye, ez a két bíróság jár el a bírák szolgálati ügyeiben. Én ezt nem kívánom értékelni, de a tényről, úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek tudnia kell. Mondom még egyszer, ezt az Országos Bírói Tanács jegyzőkönyve is tartalmazta. Ami a bírói felelősséget és bírói felelőtlenséget illeti: amit képviselő úr mond, az nyilván az a körülmény, amivel minden egyes bíró, én is, kelünk és fekszünk, hogy egyfelől a bírói függetlenség, az alkotmányos függetlenség azt követeli meg, hogy eseti bírói hibákért bíró nem vonható felelősségre; nyilván amíg nem követ el bűncselekményt - tehát ha bűncselekményt követ el, akkor ennek megvan a maga formája. Ez, azt kell hogy mondjam, természetesen a nem bírák oldaláról nézve egy nagy privilégium; a mi oldalunkról nézve, ha tisztességesek vagyunk, akkor nagy teher. Azért nagy teher, mert nem olyan egyszerű úgy dolgozni, hogy azért, amit bíróként tesz valaki, mond valamit a pulpituson, azért az álláspontért, mindaddig, amíg bűncselekményt nem követ el, nem érheti bántódás és jogállamban politikusok részéről érkező kritika sem. (Dr. Vadai Ágnes: De!) Ezt nem folytatom. (Dr. Vadai Ágnes: De! Ez teljes tévedés!) Az ügyek elhúzódásával meg a súlyos hibákkal kapcsolatban azért nem szeretnék ebbe belemenni, mert a 30 perc erre kevés. (Dr. Vadai Ágnes: Hál’ istennek!) Nagyon-nagyon speciális helyzetekben húzódnak el ma már ügyek a bíróságokon. Én hadd maradjak a Kúriánál: a Kúrián abban az esetben húzódnak el az ügyek - és kérem képviselő urat, hogy a 2024. évről szóló beszámolóban kérdezzen majd vissza -, azért húzódnak el, mert előfordul, hogy nincs egy éven túli ügy, de lesz három éven túli. Tehát ha akár a jogegységi eljárásban, akár egy alkotmánybírósági megsemmisítő határozat folytán a jelenlegi szabályok szerint egy befejezett ügy újraindul, ezt az időt össze kell számítani nettóban… - bocsánat, fordítva: bruttóban. Vagyis nem csak a nettó ügyet mérjük, tehát előfordul, hogy egy ügy véget ért hat hónap alatt, újraindul, és egyből hároméves lesz. A büntetőügyekben, amennyire én tudom - de ugye, nem büntetőügyekben járok el (Dr. Vadai Ágnes: Nem. Fideszes ügyekben.) -, amennyire én tudom, ott speciális eljárásjogi oka van annak, hogy húzódnak az eljárások. Nagyon-nagyon röviden: valószínű - de ezt nem nekem kell megoldani, ez egy tényhelyzettel kapcsolatos, ha úgy tetszik, házon belüli megállapítás -, hogy az a szabály, amely az összes elkövető összes bűncselekményét egyetlen eljárásban rendeli elbírálni, ez az, ami adott esetben azt jelenti, hogy tízezer oldalas egy vádirat meg egy ítélet - ez magában hordozza elkerülhetetlenül az elhúzódást. Ezek az ügyek húzódnak el. Nyilván előfordulhatnak eseti hibák. (Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Mihálffy Béla váltja fel.) A következő körre, ha nem haragszik képviselő úr, akkor egyben válaszolok, de ezt a választ minden évben el szoktam mondani. Egyedi ügyre, hogy egyedi ügyben melyik bíróság mit és miért csinált vagy melyik bíró mit és miért csinált, arra én nem válaszolhatok. Ez egy korlát. Nem tudok ezzel kapcsolatban mit tenni. Elvi válaszokat tudok adni, azt sem mindegyikre. A devizaügyekre tudok. Ha megnézi képviselő úr csak az ebben a beszámolóban szereplő jogegységi eljárásokat - de megint mondom, ha megnézi majd a ’24-est meg a ’25-öst is -, akkor azt fogja látni, hogy a devizaügyek folyamatosan velünk vannak, jogegységi szinten is. (14.00) Állandóan érkezik panasz, állandóan érkezik azzal kapcsolatos vita, hogy különösen azért, mert az Európai Unió Bírósága is változtatja a gyakorlatát, és nekünk azért a legújabbat mindig valahogy be kell építeni a magyar joggyakorlatba, ez mutatja azt, hogy a legnehezebb ügytípus. (Z. Kárpát Dánielt a jegyzői székben dr. Vadai Ágnes váltja fel.) Nyilván nem kell mondanom, hogy miért: azért, mert egy nagyon-nagyon súlyos társadalmi és gazdasági problémával kapcsolatos. Ennek mi a végét látjuk, a Kúria a legeslegvégét látja, tehát megpróbáljuk kezelni. Azt tudom mondani, hogy amit a képviselő úr felvetett, azt tudjuk és ismerjük, természetesen a jogszabályok keretei között próbálunk eljárni, de engedje meg, képviselő úr: pártatlanul. Tehát azért nekünk a felperes és az alperes olyan felek, akiknek a vitájában pártatlanul kell döntenünk. A többi kérdéshez kevésbé tudok hozzászólni; a végrehajtók ügyéhez egyáltalán nem, prostitúcióhoz, Covidhoz nem. Arra hadd válaszoljak, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kihívást látjuk, tudjuk és foglalkozunk vele. A jelenleg a közvélekedést felforgató, több évvel ezelőtti emberölés ügyében pedig engedje meg, hogy azt mondjam, képviselő úr, és akkor ezt a részét kénytelen vagyok bezárni, hogy nem vagyok törvényhozó. Volt a magyar történelemben olyan korszak, amikor a Kúria elnöke a felsőház tagja volt, utoljára Mailáth György, de ez eléggé régen történt. Ezért volt ő egyszerre országbíró is, majd Kúria-elnök. Tehát ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni, különösen nem az Országgyűlésben. Nyilván ha magánemberként erről elkezdenénk beszélgetni, akkor magánvéleményem lehetne, de a magánvéleményemet itt nem mondhatom el. A második válasz, amit szeretnék elmondani, Harangozó Tamás képviselő úrnak szólna, de mivel nem kíváncsi a válaszomra, azért hadd mondjam azt - és ez benne volt a szóbeli kiegészítésben -, hogy igen, a magyar igazságszolgáltatás folyamatos politikai nyomás alatt van, csak nem abból az irányból, amit mond a képviselő úr. Felidézte azt, hogy mi történt ebben a teremben immár több mint négy évvel ezelőtt. Úgy látszik, nem felejtette el; én sem. Pontosan emlékszem, hogy mi történt 2020. október 8-án az Igazságügyi Bizottságban, majd utána itt, és mi történt azóta. Annak lehettünk tanúi, hogy különböző országgyűlési képviselőcsoportok egy bizonyos civil szervezettel, de kimondom a nevét, az Amnesty International nevű civil szervezettel szoros együttműködésben dolgoznak. Az Amnesty International, a Magyar Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet más szervekkel együttműködve folyamatosan olyan dokumentumokat készít, amelyek egyébként az Európai Bizottság Magyarországra vonatkozó jogállamisági országjelentésének kizárólagos alapjai nagyobbrészt. Ezek a szervezetek időnként együttműködnek bizonyos, a bírák nevében fellépő és többek között bírókat is magukban foglaló intézményekkel. Ha megnézzük, hogy az általam is említett 2023. évi X. törvény mögött kik és hogyan álltak, akkor ezt pontosan tudjuk. Ezek a tények. Ezeket a tényeket én nem tudom értékelni, mert nekem nem szabad értékelni, de a tisztelt képviselő asszonyoknak és képviselő uraknak szabad értékelni. Én a magam részéről azt tudom elmondani, mivel itt bírókra vonatkozó kérdések is felmerültek, ami rám is tartozik. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyosak lehetünk abban, hogy ha egy ügyet, egy személyt vagy egy folyamatot ezek a szervezetek egybehangzóan támogatnak, akkor ott nincs szó bírói függetlenségről, nincs szó jogállamiságról, nincs szó alkotmányosságról, akkor ott politikai nyomásgyakorlás van. Ezt a felszólalás kétségkívül mutatta. Ezt nem szeretném tovább folytatni, mert a következő mondatommal már valószínűleg kilépnék innen, úgyhogy maradnék annyiban, hogy egy bíró ügyét is felhozta a képviselő úr, azt tudom mondani - és ezt a kormánypárti képviselők bizonyára meg tudják erősíteni, mert emlékeznek rá -, hogy olyan ügyben is megvédtem ezt a bírót, amikor az ügyben teljesen világosan helytelen döntést hozott, amint ezt az Alkotmánybíróság később megállapította, és meg is semmisítette a döntését; majd még egyszer, mert sikerült még egyszer meghozni. Tehát ezt a bírót és a jogi álláspontját - és ezzel megint visszatérek Apáti képviselő úrhoz - akkor is megvédem, ha nem értek vele egyet; akkor is megvédem, ha felsőbb bíróság, esetünkben az Alkotmánybíróság meg fogja semmisíteni. Miért? Azért, mert ez a dolgom. Tehát ez az ügy, amit itt felhozott képviselő úr, amint egy korábbi közleményben is kifejtettük, nem erről szól. Hogy miről szól, azt nem mondhatom el, egyszerű okból: azért, mert a bírósági szolgálati ügyeket nem szoktuk a nyilvánosság előtt megvitatni, akkor sem, ha valaki a saját ügyének bizonyos szemelvényeit valótlan elemekkel társítva mégis megteszi. Úgyhogy én erről egy esetben tudnék beszélni, akár itt is: ha a szóban forgó bíró felhatalmazna arra, hogy a teljes valóságot elmondjam. Egy aláírásába kerülne. Természetesen ezt tudja, és természetesen nem kaptam meg ezt az aláírást tőle, úgyhogy erről én nem nagyon tudok egyebet mondani. (Dr. Vadai Ágnes: Így védjen meg téged a Kúria-elnök!) Végezetül azt szeretném mondani, mert visszafelé haladtunk az időben, amit Kovács Zoltán képviselő úr, Hollik István képviselő úr, valamint az Igazságügyi Bizottság nevében Vejkey képviselő úr mondott, hogy mindaz, ami ebben a két évben történt - és amit én ismételten megköszönök az Igazságügyi Bizottságnak, illetve megköszönök az Országgyűlésnek -, és amit ma is hallottunk, egy dolgot igazol: azt, hogy Magyarország alkotmányos állam. Magyarországon van olyan együttműködés az államhatalmi ágak között (Dr. Vadai Ágnes: És a Fidesz között?), amelyet az alkotmány, az Alaptörvény előír, amelyben mindenki pontosan tudja a maga korlátait, ezekben az együttműködésekben részt vesz az igazságszolgáltatás is, természetesen a maga korlátai között, természetesen tisztában lévén azzal, hogy a függetlenségünkről mi nem tárgyalhatunk, a függetlenségünk bármilyen megsértésének kísérlete esetén fel kellene lépnünk, de ez nem azt jelenti, hogy Magyarország és a magyarországi bíróságok ne az állam részei lennének. Mert ugye elhangzik olyan felvetés is eléggé gyakran, hogy a bíróságok az államtól függetlenek. Ezt sem minősíteném. Köszönöm szépen a támogatásukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)