Hajnal Miklós

HAJNAL MIKLÓS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék csatlakozni Harangozó képviselőtársam köszönetnyilvánításához, ha már ehhez Hollik István képviselőtársunk nem csatlakozott. Én is szeretném megköszönni az összes igazságügyi dolgozó munkáját a 2022-es, ’23-as és ’24-es évért is; szeretnénk megköszönni az ő munkájukat. Ha viszont már Hollik István érintette azt a kérdést, hogy miért van az valójában ma az egész nap folyamán, nemcsak ebben a vitában, hanem többször is, hogy ellenzéki képviselők nemcsak a beszámoló tartalmára reagálnak - bár ahogy látom, ön most éppen telefonál, szóval, végül is az, hogy ki mennyire tiszteli meg a vitát, egy véleményes dolog -, miért van az, hogy nem mindig csak a beszámoló tartalmára reagálunk, szerintem erre van egy nagyon egyértelmű válasz - és már ki is megy a teremből Hollik István képviselő -, ez pedig az, hogy itt a nyilvánosság előtt, az Országgyűlésben megvitathatjuk ezekkel a személyekkel, jelen esetben az Országos Bírósági Hivatal elnökével azokat az ügyeket, amelyek, azt gondoljuk, mindannyiunkra tartoznak, azokat az ügyeket, amelyek jelen esetben az igazságügyet és a bíróságok függetlenségét érintik. Tehát én azt gondolom, ennyi azért bele kell hogy férjen a szabad véleménynyilvánításba. Természetesen önöknek is lehet erről véleményük, de bízunk abban, hogy önöktől eltérően fognak erről gondolkodni, jelen esetben az Országos Bírósági Hivatal elnöke, és reagálni fog, válaszolni fog a mi felvetéseinkre is, mert nem önök döntik el, hogy miről beszélhetünk mi itt a parlamentben, reméljük, hogy nem is ez a céljuk. Biztos vagyok abban is, hogy mint minden évben, idén számos fiatal ismerkedett meg a hatalmi ágak szétválasztásának elvével például a történelemórák során, mondjuk, Montesquieu munkásságát tanulmányozva. Ha ugyanezek a fiatalok a francia felvilágosodás vagy a francia forradalom tanulságaitól fellelkesedve belepillantanának esetleg a magyar politikába és a magyar Országgyűlés üléseibe, vagy netán az online közvetítésbe, akkor sajnos hamar megbizonyosodhatnak róla, hogy Magyarországon a hatalom kiegyensúlyozott megosztása, szétválasztása már a múlté. Rendszeres forgatókönyve az utóbbi években a parlamenti működésnek, hogy ellenzéki képviselőként feltesszük a különböző lakossági kérdéseket, amelyekre a kormány képviselői vagy kitérő választ adnak, vagy mást hibáztatnak, vagy egyáltalán nem is válaszolnak. Szintén visszatérő eleme a parlamenti gyakorlatnak, hogy beterjesztünk különböző, az ország javát szolgáló előterjesztéseket, amelyeket még csak meg sem tudunk vitatni itt, ebben a teremben, a plenáris ülésen, hanem érdemi vita nélkül leszavazzák azokat az állampárt képviselői a megfelelő bizottságokban. Ugyanilyen ismétlődő színjáték az is, ahogy a különböző, papíron függetlennek hívott, valójában egyre inkább a saját politikai kinevezettjeikkel, cinkosokkal és haverokkal feltöltött intézmények vezetői évről évre beszámolnak a munkásságukról. Ennél látványosabban pedig nehezen is illusztrálhatnánk a fékek és ellensúlyok leépítését, a mai napon szó szerint és átvitt értelemben is igaz sajnos, hogy egy kiüresített Országgyűlés hallgatja, ahogy a kormány saját kinevezésű bírói szervezete beszámol egyfajta termelési jelentésként. Még az is részletesen ki lett fejtve, amiért nagyon hálásak vagyunk, hogy hány épület lett felújítva. Szóval, tényleg egy részletekbe menő beszámolót hallottunk. Azonban mindannyian tudjuk, hogy a közbeszédet jelenleg elsősorban egy kérdés határozza meg, és erről a kérdésről nagyon jó lenne, ha beszélne hasonlóan részletekbe menően az Országos Bírósági Hivatal elnöke, hogy mi az álláspontja, ez pedig az, hogy hogy áll a bírói függetlenség felszámolása, miért zsarolja a megélhetésükkel a kormány az igazságügyi dolgozókat. Érdemes lenne arra is kitérni, hogy miért tettek ebben a kérdésben hirtelen pálfordulást különböző bírósági vezetők, akár az Országos Bírósági Hivatal elnöke, akár a Kúria, akár az Országos Bírói Tanács vezetője. (15.10) Nyáron ugyanis még mind a három szervezet vezetője kiállt az igazságügyi alkalmazottak 35 százalékos visszamenőleges béremelése mellett, és nemcsak azért, mert az igazságszolgáltatás működése azon múlik, hogy elegendő számú, szakmailag alkalmas bíró és bírósági dolgozó legyen a rendszerben, hanem azért is, mert pontosan tudják, hogy a megfelelő színvonalú megélhetés, annak biztosítása elengedhetetlen a bírói függetlenség megőrzéséhez is. Ez volt szeptemberben vagy a nyáron? Ehhez képest november végére a kormány sikeresen belezsarolta a bírói szervezeteket egy olyan megállapodásba, amelybe nemhogy semmi beleszólásuk nem volt - ha jól értem, de cáfoljon rám -, de egyébként szakmailag is erősen megkérdőjelezhető szervezeti átalakításokat tartalmaz. Kényszerítő eszközként pedig éppen a szükséges és megérdemelt béremelést - tehát nem vitatjuk semmilyen mértékben ezt a béremelést, sőt, mi támogatnánk a 35 százalékos azonnali béremelést is -, kényszerítő eszközként éppen ezt vetette be önökkel szemben a kormány. Mégis hogyan beszélhet ma bárki Magyarországon független bíróságokról ezek után? A magyar igazságszolgáltatás bajban van. A kormány fenyegetése, a fenntarthatatlan megélhetési és munkakörülmények folytán folyamatos a pályaelhagyás, az elvándorlás. Erről a problémáról egyébként ön is szokott nyilatkozni rendszeresen. A lakosság is érzi azt, hogy az igazságügyi rendszerben sokszor kiszolgáltatottak, miközben ennek a rendszernek őket kellene védenie. Ilyenkor egy felelős kormányzatnak előremutató lépéseket kellene tennie, biztosítani az igazságügyi alkalmazottak megélhetését és megbecsültségét, ösztönözni a pályán maradást és a szakemberek képzését. Ám a jelenlegi kormány az igazságügyi dolgozókkal is csak az erő nyelvén beszél. Zsarolással, kényszerítéssel, áthelyezéssel próbál szembeszállni a saját maga okozta katasztrófával. Nem ismeretlen módszerek ezek, tették már ezt egyébként a tanárokkal, a katonasággal és még sorolhatnánk. Tisztelt Elnök Úr! Nekem csak egy kérdésem van: egyetért-e ezzel a hozzáállással? Ez a hozzáállás maga szerint segíti-e a bíróságok, az igazságszolgáltatás függetlenségét? Mit mondott magának a kormány, amitől ön úgy döntött, hogy mégsem szükséges kiállnia ezért a 35 százalékos béremelésért, mégsem szükséges kiállnia az igazságügyi dolgozók feltétel nélküli béremeléséért? Maga az elmúlt hetekben úgy nyilatkozott, hogy bár a fizetésemelés jóval kevesebb, de mégis elegendő a bírák és a bírósági dolgozók elvándorlásának megakadályozásához. Elnök úr, valóban úgy gondolja, hogy a bírókat csak a pénz érdekli, a megbecsültségük és az igazságszolgáltatás integritása, és ezek a szervezeti átalakítások, amelyek be lettek lengetve a kormány által, nem? Úgy nyilatkozott, hogy bizonyos átalakítási javaslatok ellen tiltakozni fog, jelezni fogja, ha valamivel nem ért egyet. Én arra szeretném elnök urat biztatni, hogy ragadja meg a lehetőséget és a pulpitust, és jelezze, ha valamivel nem ért egyet ezen szervezeti átalakítások és az egész folyamat kapcsán. Ugyanis mikor, ha nem most? Itt a lehetőség, hogy felszólaljon értük. Vagy feltehetném azt a kérdést is: meddig kell még elmennie a kormánynak, hogy maga kiálljon a bírói függetlenség mellett? Én nagyon bízom benne, hogy most megragadja a lehetőséget, és a pulpituson kiáll azért, hogy ez a 35 százalékos emelés járjon, és kiáll az ellen, hogy bele legyenek zsarolva olyan szervezeti átalakításokba, amelyeket egy egyébként feltétel nélkül járó béremeléssel kényszerít ki a kormány. Köszönöm szépen a szót.