Apáti István

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az valóban nagyon fontos, hogy a teljes magyar bírósági szervezetrendszer és a bírák legyenek függetlenek a mindenkori kormánytól és a politikai hatalom birtokosaitól. De azért az legalább ennyire fontos, hogy a valóságtól ne független, attól eltávolodott, elrugaszkodott ítéleteket hozzanak közigazgatási, polgári vagy éppen büntetőügyekben. Részben meg kell ismételnem azt, amit az eggyel korábbi napirendi pontnál említettem, hiszen részben ugyanazt a területet érinti az önök tevékenysége a Kúria elnökével. A magyar bírákról, a magyar bírósági szervezetrendszerről beszélünk, és ez valóban kérdéseket vet fel. Ugyanis nagyon nehezen nevezhető vagy minősíthető másként ez a fajta béremeléssel egybefűzött, egybekötött vagy összemosott szervezeti reform, mint egy pénzügyi eszközökkel megvalósított zsarolásnak. Ha a szó büntetőjogi értelmében talán még nem is tekinthető zsarolásnak, de azért erkölcsi minősítés vagy politikai módszertan szerint ez bizony nemhogy súrolja, át is lépi a zsarolás határát. Természetesen minden egyes forintnyi vagy minden egyes százaléknyi béremelésnek örül a Mi Hazánk Mozgalom és lelkesen támogatja, de ha az a zsarolás eszközévé válik, akkor nyilván megváltozik a véleményünk. Örülünk annak, ha a bírák, bírósági fogalmazók, titkárok, igazságügyi alkalmazottak jobban keresnek, de megjegyzem, hogy azért a három év alatt megvalósított béremeléstől nem kell hogy kimenjen az erő a lábunkból. Jól hangzik, hogy a bírák esetében 2025. január 1-je és 2027. január 1-je között 48 százalékos béremelés valósul meg, és hogy bruttó 2 millió 250 ezer lesz a bírák átlagbére, amint ezt itt az egyik vezérszónok elmondta. Na de azért ezt olyan összefüggésekben kell vizsgálni, hogy a valóságnak minden apró részletét ki tudjuk bontani: a Kúrián ítélkező bírák, az ítélőtáblai bírák és a törvényszéki bírák ettől lényegesen magasabb fizetése ugyanis felfelé viszi ezt az átlagot. A járásbíróságokon helyet foglaló, vagy az előbb említett magasabb szintű bíróságoknak nem vezetői szintű bírái azonban, akik létszámban jóval többen vannak, mint a sokkal jobban fizetett felső vezetés, korántsem élvezhetnek ekkora béremelést. Ráadásul a száguldó élelmiszer- és egyéb infláció közepette figyelembe kell venni, hogy egy év élelmiszer-inflációja és a leggyakrabban vásárolt termékek és szolgáltatások inflációja több volt, mondjuk, 2023-ban, mint amit a háromévi béremeléssel összesen pótolni akarnak. Ezért én nagy tisztelettel a Mi Hazánk Mozgalom részéről tennék egy olyan javaslatot, hogy egy egyszeri, szabad szemmel sokkal jobban látható bérrendezés után érdemes lenne egy évente, ha úgy tetszik, automatikusan beállított béremelésre áttérni. Ezt egyébként tisztelettel javasolnánk megfontolásra az ügyészi szervezetnél is. Ha ugyanis az Országgyűlés magára nézve meg tudta hozni azt a kiváló szabályt, hogy a KSH által minden év február 28-án rögzített adatok szerint a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset emelkedéséhez kötik az országgyűlési képviselők fizetését, ami gyakorlatilag jelentős fizetésemelést jelentett az elmúlt években, akkor miért ne lehetne ehhez kötni a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, az ügyészi szervezet javadalmazását? Nekünk nem fáj, mi nem sajnáljuk senkitől, ha esetleg más hivatásrendek is ehhez csatlakoznak, de érdemes lenne egy ilyen automatizált szabályt megalkotni annak érdekében, hogy ne a politika kénye-kedve szerint, meg kinek-kinek érdeme szerinti szemlélet alapján alakuljanak a béremelések, mert óriási lesz a pályaelhagyás. A szervezeti reform egyik kérdése, talán kulcskérdése a bírók életkora, mert a javaslat szerint a 35. életévének betöltésétől nevezhető ki valaki bírónak. Gondolkodjunk! Mi, akik jogi diplomát szereztünk, jogi végzettséggel rendelkezünk, jól tudjuk, hogy ezt nem kártyán nyeri egy átlagember, vagy nem fél disznóért vásárolja, hanem nagyon kemény tanulás után szerezhet jogosultságot, juthat egyáltalán a közelébe annak, hogy bíró legyen, és a jogi pálya egyik csúcsát, ha nem a legtetejét jelenti, ha valaki Magyarországon bíró tud lenni. Optimális esetben 17 évig kell tanulni. Ha nem történik nagyobb döccenés az ember pályafutásában, akkor a 18. életévében felvételt nyer valamelyik állam- és jogtudományi karra, 23 éves lesz, mire megszerzi a diplomát, és legalább 3 év szakmai gyakorlati időt ismereteim szerint el kell töltenie, hogy jogi szakvizsgát tegyen. Tehát ha minden jól megy, valahogy a 26. és 28. életéve között megszerzi a jogi szakvizsgát, legalább tízezer oldalnyi joganyagból levizsgázva. Embert próbáló feladatok ezek, valljuk be férfiasan! Egy, talán az átlagostól nem sokkal jobb képességű személy már a 30. életéve környékén abba a helyzetbe kerülhet, ha jól működik a bírósági rendszerben a szűrés, hogy egy járásbíróságon elkezdheti a bírói karrierjét. Mi indokolja, hogy ezt a 35. életévétől korábban nem tudja megtenni? Ha megnézi a versenypiaci feltételeket, és ügyvédi vagy bármilyen más pályára kíván menni, vagy esetleg tényleg gazdasági szakterületen elhelyezkedik, mondjuk, angol nyelvtudással a birtokában, az előbb említett összegeknél jóval többet keres, ráadásul adott esetben a maga ura tud lenni, nem kell egy hierarchiában kivárni a maga idejét, hogy feljebb jusson a ranglétrán. Rengeteg értékes embert fognak elveszíteni, a 30-35. életév között szerintem rengeteg alkalmas ember értékes tagja a testületnek, akik valóban komolyan veszik azt, hogy bírák, akik nem a saját frusztrációik kiéléseként az állampolgárokon akarják leverni saját életük frusztrációit, hanem nagybetűs bírák akarnak lenni. Ők inkább elmennek máshová. Azért a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet, munkaerő-gazdálkodás szempontjából alapvetően megfontolandónak tartja a Mi Hazánk Mozgalom, hogy a 35. életév ne feltétlenül legyen kőbe vésett szabály. (15.20) Ugyanígy nyilván el kell gondolkozni azon, hogy az életpálya vége felé meddig, hányadik életévig lehet valakit bíráskodni hagyni vagy ott hagyni a bírói székben. Véleményem szerint itt azért az egyéni elbírálásoknak lenne helye, hiszen nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a teherbírása, mások a képességei. Lehet, hogy van, aki a 70. életév után is gond nélkül olyan szellemi és fizikai állapotban van, hogy akár bonyolult megítélésű ügyekben is tud ítélkezni, de lehet, hogy van, akinek már jóval a 70. életév betöltése előtt bekövetkezik - akár önhibáján kívül - olyan egészségromlás vagy olyan egészségügyi állapot, amikor objektíve nem képes arra, hogy akár egyszerűbb megítélésű ügyekben is eljárjon. Ez nem szégyen, hanem egyszerűen ténykérdés. 1,2 millió ügyben jártak el a bíróságok, amelyekbe beleértendők a cégügyek is. Ez azt jelenti, hogy akár a teljes magyar lakosság 5-10 százaléka is találkozhatott valamilyen formában bírósági alkalmazottal, bíróval, fogalmazóval vagy titkárral. Ezért is fontos tehát az anyagi megbecsülés és a pályának egyfajta biztonsága, ami nem keverendő össze a bírói felelőtlenség intézményével, tehát nem keverendő össze azzal, hogy bármilyen súlyos hibát is elkövet, akkor annak ne legyen akár a szervezetrendszeren belül valamilyen következménye. És ha kicsit még visszakanyarodunk a bérrendezés kérdéséhez, az előbb a bírák átlagosan 48 százalékos bérszintjénél ragadtunk le, de szólni kell a fogalmazókról és a titkárokról is, hiszen azért ők is hűséges zongoracipelők, a vállukon viszik, a vállukon támasztják meg ezt az egész rendszert. Az ő esetükben 82 százalékos béremelésről lehet hallani, de ez megint átlag, amelyet a hierarchiában magasabb szinten lévő bíróságok szintén felfelé torzítanak. Az igazságügyi alkalmazottak még egy 100 százalékos emelés után is talán 800 ezer bruttó körül kereshetnek majd. Hát, valljuk be őszintén, nyilván, mondjuk, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei átlagfizetéshez képest ez jóval magasabb, de ahhoz képest, hogy valakinek hány évig vagy évtizedig kell ezért szolgálnia a bíróságokon, szerintem szemérmetlenül alacsony jövedelem. És azért azt se felejtsük el, vissza tudok itt utalni néhány korábbi ügyre, hogy nem feltétlenül kell bírónak lenni ahhoz, hogy valaki adott esetben ártani tudjon egy polgári vagy büntetőügyben, hanem egy igazságügyi alkalmazott érzékeny adatok kiszivárogtatásával is sokat tud ártani. És nem állítjuk azt, hogy ez a többség, mi hiszünk abban, hogy az emberek többsége a bíróságokon is tisztességesen, becsületesen végzi a munkáját, de a „legszebb búza közt is akad ocsú” alapon bizony itt is előfordulnak gyenge láncszemek, és jóval nagyobb kárt tudnak okozni ezek a gyenge láncszemek, mint más hivatalokban vagy az államszervezet más részeiben, és jóval nagyobb lehet a korrupciós kísértés, ha napi megélhetési gondjaik vannak. A mindennapi élet egyre növekvő költségei mellett 2025. január 1-jétől, mondjuk, 800 ezer forint bruttót keresni igazságügyi alkalmazottként nem lebecsülendő, de azért ettől sokkal izmosabb bérfejlesztéseket is el tudnánk képzelni. És ne mondja nekem azt senki, főleg a kormánypárti képviselők meg a kormány jelen lévő képviselői, hogy nincs pénz; arra van pénz, és annyi pénz van adott célra, amennyire ők akarják. Ha a fontossági sorrendben a top 5-ben vagy a top 10-ben szerepel a bírói fizetések és a bírói szervezetrendszerben dolgozók javadalmazásának a rendezése, akkor egyik évről a másikra meg lehet ezt oldani azzal az egyszeri emelés utáni automatizált, akár a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresethez kötött, akár más bázisadathoz kötött növekedéssel - nyilván amivel a legjobban járnak az érintettek -, ha erre politikai akarat van. Ha nem megoldást akarnak találni, hanem kifogást, akkor pillanatokon belül megtalálják ahhoz is az érveléseket. De ahol 700 milliárd forint van Vodafone-megvásárlásra, ott ennek az összegnek a töredékéből bírói-ügyészi bérrendezésre is bőven lehet. És amikor már rendezett bírói és ügyészi bérekről beszélünk, azért a mostaninál jóval magasabb vagy izmosabb mértékben, ha utána valakit korrupción érnek, akkor a mostanihoz képest sokkal durvábban sújtson le rá a törvény szigora. Akkor már durvábban számon lehet kérni mindent, egy jól megfizetett szervezetrendszeren megint másként tudunk számonkérni adott esetben bűnös mulasztásokat is. Érdekes számok láttak napvilágot a sajtóban, ebben kérném az elnök úr iránymutatását, hogy tegyen ebben rendet. Itt a 130-tól a 235 milliárd forintig terjedő összegek röpködnek, amelyeket a bírósági szervezetrendszer fejlesztésére vagy helyzetének javítására szán a kormányzat. Egy helyen találunk közelítő pontosságú vagy kicsit egyértelműbb adatot, mely szerint a 235 milliárd az irányadó a következő három évre, s ebből 130 milliárd a bérfejlesztésre szánt keret. A különbözeti összeget mire kívánják elkölteni? Nem sok ez a pénz egyébként, tehát én nem sajnálom önöktől. Várható-e akár, mondjuk, a szívügyemnek tekintett Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében - Nyíregyházán kívül - más bírósági épületek felújítása, informatikai vagy egyéb szempontból történő korszerűsítése? Vagy a megye, a vármegye különösen leterhelt bíróságainál milyen létszámemelések, nemcsak fizetésemelések, hanem létszámemelések várhatóak? Hiszen ez az ország legnehezebb helyzetű vármegyéje, és sok esetben, mondjuk, a büntetőbíróságok túlterheltsége sem mérhető az ország más bíróságainak átlagos ügyterheléséhez. Tehát mennyi az annyi, tisztelt elnök úr? Mennyi a bírósági szervezetrendszerre szánt pontos fejlesztési keret, és ez hogyan oszlik meg az egyes jogcímek között? És végül, de nem utolsósorban, itt nem mondhatjuk, hogy mi különösen érzékenyek lennénk erre, de inkább úgy fogalmaznék, hogy nyilván névértékén kezeljük - talán ez a legpontosabb megfogalmazás, a Mi Hazánk Mozgalom névértékén kezeli, kellő óvatossággal - az Emberi Jogok Európai Bíróságának különböző ítéleteit. De itt azért van két, figyelemre méltó adatsor: 2022-ben 35 ügyben született ítélet; 35-ből 35 ügyben 100 százalékban elmarasztaló ítélet született. Ez a 35 ítélet 73 jogsértést állapított meg, amelyek 41 százaléka a magyar bírósági szervezetrendszerhez kapcsolódott. Ha erről tud esetleg részletesebb választ adni - ha most nem állnak rendelkezésére az adatok, én elfogadom a válasznak ezt a részét írásban is, hogy megkönnyítsem az ön dolgát, illetőleg az a célom, hogy alapos választ adjon erre -, milyen típusú ügyekből tevődtek össze, milyen természetű ügyek voltak? Ez rendkívüli módon érdekelne minket. Addig nem megyünk tovább, egy mondatot sem fogalmazunk meg, amíg nem látunk tisztán ezeknek az ügyeknek a természetében és a jellegében. És aztán még ugyanez 2023-ban: 37 ítélet, és a 37-ből 36 volt elmarasztaló ítélet; 56 jogsértést állapítottak meg, de ezeknek már csak 27 százaléka kapcsolódott a magyar bírósági szervezetrendszerhez. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez esetleg a túlzottan liberális szemléletből fakadó ügytípus-e, amely szerint heringpénzeket kell fizetni a magyar államnak, mert a börtönben pihenő elítéltek nem tartják megfelelőnek a börtönkörülményeket. Ezek esetleg ezeknek az Emberi Jogok Európai Bíróságán történő lecsapódásai, vagy teljesen független, teljesen más típusú ügyek? Úgy hiszem, ez nemcsak minket, a Mi Hazánk Mozgalom képviselőit, hanem a szélesebb magyar közvéleményt is érdekli. S végül, de most már tényleg utolsósorban, azért általános probléma bármilyen ügytípusban vagy ügyszakban a bírósági eljárások extrém mértékű elhúzódása. 2021-ben született erről egy törvény, amely kimondja - ez a lényege ennek a törvénynek -, hogy ha az adott ügyre elvárható észszerű határidőt jelentősen túllépi a bírósági eljárás tényleges időtartama, akkor az adott állampolgárnak kártérítés jár. Ha nem tévedek - ha tévedek, javítson ki, de ha nem tévedek -, akkor 400 forint/nap összegben állapították meg a kártérítés mértékét, amely, hát, elég cinikus, nyilván nem az önök részéről, hanem a törvényhozó részéről, hogy ez pontosan 400 forint/nap. Illetőleg ön szerint mi lenne a jelenlegi viszonyokkal összhangban és arányban álló mértéke ennek a fajta kártérítésnek? Ez talán a leggyakoribb kritika a magyar bíróságokkal kapcsolatban, hogy képtelenek észszerű időn belül ítéleteket hozni. A 400 forint/napnak a hányszorosa az a kártérítési mérték naptári napokra lebontva, amely legalább részben alkalmas az adott állampolgár jogos igényeinek kielégítésére? Köszönöm szépen a figyelmet.