Senyei György Barna

DR. SENYEI GYÖRGY BARNA, az Országos Bírósági Hivatal elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Urak! A hölgy már nincs itt. (Dr. Harangozó Tamás: Ő a jegyző, ott ül ön mögött.) ELNÖK: Jegyzőként itt van a képviselő asszony, csak tájékoztatásul mondom. (Dr. Senyei György Barna: Bocsásson meg!) Természetesen, nem láthatta. (Dr. Vadai Ágnes: Néha nézzen a háta mögé is!) (16.00) DR. SENYEI GYÖRGY BARNA, az Országos Bírósági Hivatal elnöke: Majd igyekszem. Tisztelettel köszönöm a felvetett kérdéseket valamennyi tisztelt képviselő részéről, akik elismerőleg szóltak az igazságszolgáltatásban részt vevők munkájáról és tevékenységéről. Köszönöm a szervezetrendszer bírái, igazságügyi alkalmazottai nevében az elismerő szavakat, egyértelműen a munkánkat mindenkor folytatni fogjuk. A felvett kérdésekről nagy vonalakban röviden annyit mondanék, hogy politikai vitákba - miután bíró vagyok - nem tudok, nem kívánok, kompetencia hiányában nem is bocsátkozhatom, azonban természetesen néhány észrevételt teszek a felvetett problémakörökre. Az egyik, ami örök probléma, az eljárások elhúzódása. Az eljárások elhúzódására nyilvánvalóan adott esetben az eljárási jogszabályok is segítséget nyújthatnak. Mindkét, tehát a büntető és a polgári eljárásjog bevezetése óta eltelt annyi idő, hogy szükséges adott esetben a bírói tapasztalatok becsatornázása és adott esetben a jogszabályokon történő átvezetése, mert az eljárási szabályok is nagyban elősegíthetik az eljárások elhúzódásának megakadályozását és meggátlását. A kirendelésekről is szó esett képviselő úr esetében a felszólalásban, mert a kirendelésekről több szó volt. A kirendelés több évre visszamenőleg is egy létező jelenség, a kirendelések Magyarországon mindenkor a bírák hozzájárulásával történnek. Itt már egy jogszabálytartalmat lehet ezzel kapcsolatban vitatni a bérezéssel összefüggésben, hiszen a tevékenységet meghaladóan nyilvánvalóan a szolgálati hely, illetőleg a beosztási fokozat is e körben választ ad a bérezési lehetőségre. Körülírt, hogy mely okból kerül sor a kirendelésre; valóban azzal teljes mértékben egyetértek és egyértelmű, hogy a hosszú ideig tartó, elhúzódó kirendeléseknek nincs helyük főszabályként. Ha azonban belegondolunk, amennyiben például büntetőeljárásban adott esetben megszűnik a kirendelés, akkor az eljárás újrakezdődik. Tehát valóban az az indokolt, hogy jellemzően főszabályként a kirendelésre csak és kizárólag ügyteherkiegyenlítés, illetőleg tapasztalatszerzés céljából kerüljön sor, ahogyan azt a normaszöveg írja, esetenként ügyfélérdek nyilvánvalóan a kirendelés meghosszabbítását indokolttá teszi, de Magyarországon a normába ütköző és pláne a bírói akaratot, a hozzájárulást figyelmen kívül hagyó kirendelés nincs, nem történt. Az összegszerűségről. Én jogszabályt magyarázni e helyütt nem vagyok hivatott, illetőleg a jogszabályalkotással kapcsolatos elképzelések, úgy gondolom, hogy szintén nem ide tartoznak, de képviselő úr által felvetett eltérés a 212 és a 135 között, az az ügyészség és a bíróság együtt. (Dr. Apáti István közbeszól.) Tehát ez ide vezethető vissza. Az EJEB ítéleteit természetesen magam is tanulmányozom, de az ön által felvetett kérdéseket megválaszolni nem tudom, de természetesen képviselő úr részére az Országos Bírósági Hivatalnál rendelkezésre álló adatsorból a kérdéseket, amelyeket a nyilvántartásaink szerint vezetünk, természetesen meg fogom önnek küldetni (Dr. Apáti István: Köszönöm!) rövid időn belül. Ha lehetséges, engedelmével csak január hónapban, mert decemberben már nem gyűjtjük az adatokat erre, de meg fogjuk küldeni. (Dr. Apáti István: Belefér.) A felvetésekkel összefüggésben: a bíróságok függetlensége és úgy gondolom, magas szakmai színvonala Magyarországon biztosított. Ennek a normatív és személyi feltételei is adottak álláspontom szerint. Ezt meghaladóan a további felvetésekről. Hajnal Miklós képviselő úr mondta, hogy termelési jelentés. Ez a struktúra! Tehát én szívesebben beszélnék érdekes dolgokról, de ha ez a struktúra. Ha én konkrét ügyekről kezdenék el beszélni, akkor az lenne a normasértő, ezért vagyok kénytelen így tenni. Az igazgatás - mondjuk meg őszintén, képviselő úr -, az igazgatás nem érdekes! Az ítélkezés az érdekes, az igazgatás - ahogyan ön fogalmazott - termelési jelentések, hát, ezek a számok, amelyekkel együtt kell dolgoznunk és jelentenünk kell. Nagy képviselő úr felvetette - és külön részleteiben köszönöm a beszámoló részletes megismerését és ismertetését -, valóban, mindenkor kiemelt jelentősége van az elektronikus kapcsolattartásnak, a távmeghallgatásnak, egyáltalán a bírósági digitalizációnak tovább kell haladnia, és bizonyos társadalmi folyamatokat igenis tudomásul kell vennünk, és be kell csatornáznunk. A bírósági szervezetrendszer voltaképpen kialakult, mondhatjuk, hogy ’60-as, ’70-es években. Ahhoz képest megváltozott az úthálózat, a gépjármű-tulajdonlás ténye, illetőleg a távközlés és egyáltalán a digitalizáció jelenléte. Ez adott esetben a bírósági szervezetrendszeren is tükröztethető, sőt tükrözendő. A jogszabályokkal összefüggésben jogalkalmazóként az én feladatom mindenkor a jogalkalmazás. A felvetett bírói bérezéssel összefüggésben, miután én is bíró vagyok, következésképpen soha nem fogok bírói béremelést, illetőleg bírói fizetést sokallani. Természetesen a felvetett kérdéseket akceptálva és teljes mértékben egyet is értve azzal, a bírák felelősségéhez mérten a magas, megfelelő megélhetést biztosító bérezés és állandó jellegű bérezés indokolt. Nyilvánvalóan a parlament kompetenciaköre ennek meghatározása, nyilván ennek során figyelemmel van a gazdasági helyzetre. Azt most merem mondani, hogy soha nem fogok semmilyen összeget sokallani, és minden béremelésre irányuló indítványt és javaslatot teljes mértékben egyetértőleg fogok véleményezni, annak a kiemelésével, hogy a bérezés legyen állandó és lehetőleg indexált. Ebben a kérdéskörben pedig, úgy gondolom, hogy parlamenti döntés mindenkor szükséges. A megállapodásról több szó esett. Nyilvánvalóan a parlament nem veheti át, az Országos Bírói Tanács tanácskozási helyszínéül sem szolgál; 50 oldalban rögzített vita zajlott, ennek megfelelően mindenki részletesen kifejtette a véleményét. Én egyet tudok ezzel összefüggésben elmondani, hogy részletesen kifejtettük a véleményt; a megállapodás aláírására azért került sor, mert az aláírók álláspontja szerint az jogszabályba nem ütközik, és a szervezetrendszer egészének érdekét szolgálja. Különösképpen ügydöntő jelentősége van, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is meg kell állítani az igazságügyi alkalmazotti elvándorlást, amely extrémen a központi régióban komoly problémakört jelent. Bírói felelőtlenségről nyilván nem lehet beszélni. A bírói felelősségről lehet, amelyet képviselő úr felvetett, a bírói felelősség rendszere ma jogszabállyal rendezett. Amennyiben ezt képviselő úr jobbítani vagy változtatni kívánja, akkor képviselőként ettől nyilvánvalóan nincs elzárva. A jelenlegi jogszabályi keretek között a bíróságok felelőssége adott esetben többször - akár az egyéni bírói felelősség, illetőleg a bíróságok felelőssége - megállapításra került. Végül, de nem utolsósorban (A jegyzői székben ülő dr. Vadai Ágnes felé fordulva:) akkor hátranézek képviselő úrhölgyre. A képviselő úrhölgy által előadottakra voltaképpen - én röviden mondom - a malignus teatralitás szót tudom ezzel összefüggésben használni; alaptalan hangulatkeltés volt. (16.10) Magyarországon sem a vélemény, sem pedig valóban a csúf beszéd nem titok. Én úgy gondolom, hogy talán azt is fel kellene vetni esetleg, hogy egy magánbeszélgetésen miért indokolt évekig csámcsogni, hiszen a magánbeszélgetésben semmiféle jogellenes szó, semmiféle jogellenes tett, semmi nem hangzott el. Ezt lehet ragozni és nyilván forgatni malignus célokból, ez a támadáspaletta kétségtelenül színes volt, amit képviselő asszony előadott, azonban elemenként vizsgálva teljes mértékben alaptalanná szürkült. Tisztelt Képviselő Úrhölgy! Tisztelt Képviselő Urak! Ezt meghaladóan további észrevételt vagy nyilatkozatot e helyütt tenni nem kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak. És talán itt az idő, hiszen már december van, engedjék meg, hogy áldott karácsonyt kívánjak valamennyiüknek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokban.)