Apáti István

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! 99 százalékos váderedményességi mutató hangzott el mint egyik sarokszám az ön beszámolójában, amely nagyon meggyőzőnek tűnik. Erre szokták mondani a küzdősportokban, hogy meggyőző fölény. Rendkívül impozáns, de maradjunk annyiban, hogy azért gyanús, felettébb gyanús, tisztelt legfőbb ügyész úr. Higgye el, hogy nem az az ellenzéki attitűd jön ki belőlem, amely szerint ha van kalapja, az a baj, ha nincs rajta kalap, az a baj, hanem ez gyakorlatilag elég sok kérdést felvet, tehát egy vádközpontú ítélkezést és ítélethozatalt, döntéshozatalt a bíróságok részéről, és talán azt, hogy meglehetősen szerény, mondjuk, a védelemnek, az ügyvédeknek a lehetősége, szerepe, mozgástere, meg talán azt is, hogy rengeteg ügyet felületesen tekint át a rendőrség, az ügyészség, és ezek alapján hozza meg az ítéletét a bíróság. 99 százalékos váderedményességi mutatóról beszél, miközben a valódi politikai érintettségű korrupciós vagy közbizalom elleni bűncselekmények esetében, tehát a valósághoz képest szerintem ez 1 százalék alatti. Már megbocsásson, legfőbb ügyész úr, de azért az elmúlt 14 évben az állami tulajdon, a köztulajdon jelentős része néhány családhoz vándorolt, és ez gyakorlatilag a Legfőbb Ügyészség radara alatt maradt. Tudom, hogy ez általános megfogalmazás, de ilyen rövid időkeretben nincs arra lehetőség, hogy ezt bővebben kifejtse az ember, de azért ez mégiscsak nagyon komoly és súlyos kérdéseket vet fel. Mindenfajta személyeskedés vagy személyes sértés nélkül, higgye el, nem ez a célom, nem is lenne ennek értelme. Tehát azért az, hogy jól láthatóan egy szűk üzleti körhöz, egyértelműen a jelenlegi, az elmúlt 14,5 évben gyakorlatilag totális hatalmat birtokló politikai vezetéshez, a családjaikhoz, a közeli hozzátartozóikhoz került rengeteg állami vagyon, állami megrendelés, rengeteg túlárazott beruházás, és ez gyakorlatilag nem verte ki önöknél a biztosítékot az esetek többségében, az mindenesetre valóban rendkívül súlyos, és aláássa a közbizalmat, aláássa az ügyészség működésébe vetett, amúgy is több esetben megrendülő bizalmat. Kénytelen vagyok idehozni egy ügyet. Gondolkoztam rajta, hogy szóba hozzam-e vagy felvessem-e, mert mindig visszatetsző lehet, ha olyan ügyet hoz elő egy országgyűlési képviselő, amelynek a sértettje. De azért, ha már a Momentum képviselője itt felvetett az egyik baloldali, közismert baloldali hírportállal kapcsolatos ügyet, ahol egy baloldali hírportál volt a sértett, akkor hadd mutassak fel egy olyan politikatörténeti kuriózumot, amely ismereteim szerint a magyar politikatörténetben most fordult elő először ennek az évnek az első negyedévében, túlzás nélkül, amikor egy teljes parlamenti frakciót, annak minden tagját meggyilkolással, a teljes frakció kiirtásával fenyegettek meg. Egy ukrán bűnözői kör két alkalommal juttatott el a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti frakciójához és elnökségéhez fenyegető üzenetet, egyszer ukrán és magyar nyelven, aztán egy videó formájában, amelyben autóink felrobbantását, irodáink felgyújtását és személyes meggyilkolásunkat helyezték kilátásba. Én nem állítom azt, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség nem akarta kideríteni, nincs okom ilyen rosszindulatú kijelentést tenni, de az tényszerű, hogy nem tudták kideríteni, hogy mely elkövetői körhöz kapcsolódik ez. Az, hogy ebben az ügyben, ezt is óvatosan fogalmazom meg, milyen hatásfokkal, milyen intézkedésekkel reagált a hatóság, az inkább valahol a nevetséges kategóriája, már ami az esetleges védelmet illeti. De mivel, hál’ istennek, nem vagyunk ijedős emberek, azért nem lett tele a nadrágunk, és próbáltuk ugyanúgy folytatni az életünket a fenyegetések után, mint a fenyegetések előtt. De maradjunk annyiban, hogy ha ezt fideszes vagy KDNP-s képviselők sérelmére követik el, akkor biztos, hogy a TEK-esek 0/24 órában őrizték volna őket. Esetünkben ez elmaradt - nem is csodálkozunk ezen. A baloldal valahogy ezen nem háborodott fel, a kormánypárti képviselők sem háborodtak fel, úgy voltak vele, hogy végül is értünk nem kár, mert az ő biztonságuk adott, őket az egész állami erőszakszervezet megvédi. Ez az igazság! Lehet ezen prüszkölni, tisztelt képviselőtársaim, de ezek a tények. Egyelőre felfüggesztették az eljárást, ott tartunk, de az életemet rá merem tenni, hogy ebből semmi nem lesz. Ha a Mi Hazánk Mozgalom valamelyik tagja fenyegetett volna meg bárkit ebben az országban, biztos vagyok benne, hogy símaszkos emberek egy héten belül felkapták volna, és elvitték volna otthonról hajnal ötkor. Azért én elhiszem, hogy nehéz proton mailes e-mail-címeket visszafejteni meg svájci szerverszolgáltatóknál bármilyen sikert elérni, de azért ez mégis eléggé bántó ügykezelés. Elhangzott itt a kiberbűnözéssel, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kihívások sora. Valóban, az online csalások elkövetése szignifikáns emelkedést mutat, tisztelt legfőbb ügyész úr, meglehetősen nehéz az ezzel szembeni védelem, meglehetősen nehéz ezeket az ügyeket felderíteni. De gyanútlan honfitársaink tömegeitől lehet, hogy egyenként nem túl magas összegű, de összességében arcpirító összegeket tudnak lenyúlni egyre rafináltabb, egyre gátlástalanabb módszerekkel, úgy, hogy a lebukás veszélye rendkívül csekély ezekben az ügyekben. Van egy fontos ügytípus, amelyről nem esett szó, igazából ez sem lep meg, holott ennek az ülésszaknak az első felében maga a miniszterelnök úr ismerte el, hogy már nemcsak a legszegényebb országrészek kistelepüléseire jellemző, hanem mindenhol jelen van ez a probléma, ez pedig az olcsó kábítószerek robbanásszerű terjedése. Itt igazából a rendőrséget kell kritizálni, hiszen akár, mondjuk, egy ötezres kisvárosban, akár egy tízezer fölötti lélekszámú városban - elég sok van ebben az országban ebből a településméretből -, ahogy szokták mondani, személyi ismeretek, társadalmi kapcsolatok révén, ha az ember nemcsak néz, hanem lát is, akkor viszonylag rövid idő alatt fel tudja tárni a kereskedői kört. Sőt, azt is be lehet határolni, hogy mely intézmények környékén, a nap mely részében kik árulják akár a klasszikus, régóta ismert kábítószereket, akár a pszichoaktív anyagokat vagy az olcsó kábítószereket. Ehhez képest a rendőrségnek az esetek többségében ez nem tűnik fel, vagy szakmai hozzá nem értés, vagy félelem, vagy korrupció, vagy szakemberhiány miatt, de valahogy ez nem működik. (17.30) Ez szorosan összefügg egyébként a gyermekvédelmi intézményekkel, mert gyakran a gyermekvédelmi intézményekben élő állami gondozott gyermekek egyszerre elkövetői és sértettjei is ennek a bűncselekménynek. És csak az esetek elenyésző töredékét sikerül feltárni. Ezzel kapcsolatban a legfőbb ügyész úrnak vannak-e használható adatai? Mekkora lehet a látencia az önök becslése szerint? Körülbelül milyen hatékonyságú a felderítés? Itt egy 99 százalékot megtapsolnék, de szerintem nagyon nagy távolságra vagyunk a 99 százaléktól. Azokon a településeken, ahol a körzeti megbízotti hálózat sem tudja kifejteni a hatását - lehet, hogy a minisztériumban azt mondják, hogy mindenhova jut rendőr, meg a kmb-sek mindenütt jelen vannak; ez sem igaz -, valójában ugyanott tartunk, ugyanoda jutottunk vissza, mint ahol 2010-ben jártunk, hogy az állam nagyon sok helyről kivonult, a mindennapokat tekintve gyakorlatilag kivonult. És ott, ahol az amúgy is mélyszegénységben élő emberek, talán a reménytelenség elleni bódulatra vágyva folyamatosan tolják ezeket a kábítószereket - már a 14 éven aluli korosztály is, legfőbb ügyész úr -, az egyre veszélyesebb, egyre durvább, egyre gyorsabban azonnali és végleges függést okozó szereket, ott a fogyasztói kört egyetlenegy dolog érdekli, a következő adag megszerzése. És a következő adag megszerzése érdekében lop, rabol és gyilkol is, ha kell, gátlás nélkül, a következményektől való félelem nélkül, igazából minden mindegy alapon. Többségében nincs vesztenivalója ennek az elkövetői körnek. Gyakorlatilag védtelenek magyar emberek tömegei ezeken a településeken. És ez nemcsak egy borsodi, egy Szabolcs vármegyei, egy hevesi vagy nógrádi kisfaluban van már így, hanem jelen van már a II. kerületi iskolákban is, tisztelt képviselőtársaim. De ha nekem nem hisznek, akkor higgyenek a miniszterelnöknek, aki ezt egyszer megemlítette. De az nagyon kevés, hogy erről kedélyesen elbeszélgetünk egy jól fűtött ülésteremben! Az ügyészség a maga eszközrendszere adta kereteken belül mit tud tenni ennek a felszámolása érdekében? Vagy milyen jogos igényei vannak a törvényhozással szemben, hogy a törvényhozás segítse az ügyészség munkáját akár létszámbővítéssel, vagy bármilyen ellátmány rendelkezésre bocsátásával. Ez a probléma a csapvíztől nem fog megoldódni. Ez az egyik legfontosabb, és furcsamód nem hallottam erről az előttem felszólalók közül senkitől egy szót sem. Nem lehet elmenni szó nélkül az elmúlt néhány hét komoly botrányai mellett sem. Kezdeném a pedofilmaffia, a gyermekprostitúciós hálózat érintettségével. Úgy néz ki, hogy közismert személyek válnak közismert gonosztevővé. Anélkül, hogy innen a pulpitusról bárkinek is a bűnösségét hirdetném, de azért itt komoly médiaszemélyiségek, celebek és egyéb szereplők kerültek végre már a hatóságok látókörébe. Régóta fennálló probléma ez, tudjuk, talán kevésbé ismert elkövetői kör volt a jellemző korábban. Ezzel kapcsolatban milyen felderítési adatok láttak napvilágot, és erre is kiterjed-e a 99 százalékos váderedményességi mutató? Amiért megint tapsolnék egyet, sőt görögtüzeket is gyújtanék. Mennyi az átlag elítélési idő erre a végtelen aljas elkövetői körre? Van-e olyan kezdeményezésük, ötletük, hogy erre az elkövetői körre érdemes lenne kiterjeszteni súlyosabb esetekben az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabhatóságát? Ugyanis a pedofília és az ehhez kapcsolódó szexuális jellegű elkövetés jelentős része betegség. Vagy egyetértenek-e a Mi Hazánk régi törekvésével, a kémiai kasztrálással? Megjegyzem, hogy lenne igény másra is a társadalom részéről, akár a fizikaira is, de maradjunk egyelőre a kémiai kasztrálásnál. Egyetértenek-e a kémiai kasztrálás bevezetésével? A lengyeleknél bevezették. De nem ám úgy, hogy az elkövető beleegyezéséhez kell kötni! Hát hol tartunk, hova fogunk kilyukadni? Ha majd az elkövető beleegyezik, akkor bevonul a börtönbe, ha meg nem, akkor nem vonul be? Nem akarok itt tréfálkozni, de a szabadságvesztés lassan már az internetről is letölthető lesz? Vagy hova lyukadunk ki? És ha nem lehet kémiailag kiütni belőlük ezt a betegséget, amely a legdrágább kincseinkre, a gyermekeinkre jelent veszélyt és tönkreteszi akár egy alkalommal is az egész életüket, akkor legalább zárjuk el őket végleg a társadalomtól. Abba gondoljunk bele, tisztelt Országgyűlés és tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy az a rendkívül furcsa és súlyos helyzet áll elő, hogy ennek az elkövetői körnek az igazi igazságot nem a rendőrség, az ügyészség vagy a bíróság, hanem a börtönközösség szolgáltatja. Mert a börtönökben ezek az elkövetői kör legalját jelentik. Reméljük, hogy majd olyanok is bekerülnek a fegyintézetekbe, akik eddig érinthetetlennek gondolták magukat politikai, média- vagy egyéb kapcsolataik miatt. Ott, ahol lehet, hogy sok Juannak lesznek kicsi senoritái rövid időn belül, megkapják azt, amit megérdemelnek. S ne is jöjjenek ki soha többet! S lehet, hogy egy hét is felér egy évvel. De az elég fura, hogy nem a magyar igazságszolgáltatás, hanem a börtönközösség szabja ki rájuk az igazi büntetést. A másik durva ügy az elmúlt hetekből Till Tamás ügye. Egyelőre pozitív előjel, hogy ebbe belekeveredett az ügyészség is. A Bács-Kiskun Vármegyei Ügyészség adott ki egy mindannyiunk számára kedvező, mindannyiunknak örömet jelentő állásfoglalást, mely szerint Till Tamás feltételezett gyilkosának a galád cselekménye nem évült el, hiszen az életfogytiglannal is büntethető bűncselekmény soha nem évül el, függetlenül attól, hogy fiatalkorú vagy felnőttkorú az elkövető. Kérdés, hogy az ügyben eljáró és végül majd a jogerős ítéletet meghozó bíró is így fogja-e ezt látni, de egyelőre úgy néz ki, hogy a társadalom igazságérzete részben helyrebillen. Ezzel kapcsolatban jogalkotási kezdeményezésre buzdítanám a Legfőbb Ügyészséget. Tudom, hogy önök követlenül nem nyújthatnak be törvényjavaslatot vagy határozati javaslatot, de jelzésekkel, elemzésekkel, értékelésekkel, kezdeményezésekkel élhetnek, ha akarnak. Ezt a kérdést feltettem a Kúria elnökének, és most felteszem önnek is - Répássy államtitkár úr valószínűleg nem felhőtlen örömére -, ami nem szorosan a Till Tamás-ügyhöz kapcsolódik, hanem a fiatal felnőttkorúak büntethetőségéhez. Régóta csípi a szemem országgyűlési képviselőként - a Till Tamás-ügytől lépjünk el egy kicsit - a magyar Btk.-ban az a törvényhely, mely szerint életfogytig tartó szabadságvesztésre csak az ítélhető, aki elkövetéskor a 20. életévét betöltötte. Miért nem a 18. életévtől szabható ki az életfogytiglan? Ezen teljesen indokolatlan rendelkezés miatt nem lehet életfogytiglanra ítélni, adott esetben fekvő nyolcasra, tényleges életfogytiglanra a Deák téri kettős gyilkosság elkövetőjét, aki pont 18 volt az elkövetéskor, emiatt nem tudott életfogytiglant adni a bíróság a soproni lőtéren elkövetett kettős gyilkosságért, emiatt nem vonulhat be tényleges életfogytiglanra a kaposvári trafikos lány gyilkosa, és hosszan lehetne sorolni ezt a kört. Mi indokolja, legfőbb ügyész úr, hogy a 18. és a 20. életév között az életfogytiglan kiszabhatóságának a szempontjából van egy légüres tér? Ez a fiatal felnőtt kategória, amely a büntetéskiszabásnál akár enyhítő körülmény lehet. De miért külön büntetőjogi kategória a legsúlyosabb bűncselekményre kiszabható büntetési felső tétel megállapításánál? Ezzel kapcsolatban is várnék öntől egyértelmű választ. Tekintettel arra, hogy az ember annyit ér, amennyit a szava, s én megígértem az egyik magyar állampolgárnak, hogy be fogom mutatni a jogesetét, amely nem politikailag motivált ügy, egy olyan esetet egy következő normál felszólalásban, amelyben még helyre lehet tenni az ügyészség és az igazságszolgáltatás becsületét, tehát még nem késő, de nonszensz, és nem tanmesének - nem mese, hanem valóság - kiemelkedően alkalmas lesz, ezért még néhány percig rabolnám az idejüket, és utána, legfőbb ügyész úr, ennek az ügynek és egy másiknak, tehát két ügynek át fogom adni itt a teljes nyilvánosság előtt a rendelkezésemre álló iratait azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy legyenek szívesek majd feltárni ennek minden apró részletét annak érdekében, hogy a valóságnak megfelelő igazságszolgáltatást legalább ezekben az ügyekben elő tudjuk mozdítani. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.